TESZT WEBLAP
Ide érdemes menned: http://www.sg.hu
Ide mailezhetsz: baranyjozsef@gmail.com
Kredu min, ke mi ne volas plendi kun amar',
Mi ja tre bone vidas, ke
mankas la kial'.
Multfoje dirus mi,
ke: jen mia problem',
Sed ege timas vin
pro via miskompren'.
Se milde mi alvoĉas,
vi ne volas aŭdi min,
Aŭ simple vi eksplikas, ke mimozas la anim',
Kaj se mi ekpasias por la atento-vek',
Do, la koleriĝemo 'stas mia pleja
pek'.
Kiel rakontu mi, kiel rakontu mi, kiel rakontu pri l' anim'?
Kiel rakontu mi, kiel rakontu mi, kiel mi malkaŝu min?
Kaj enigmas la kial' de via zorgo-kaŝ',
Vidas eble mison vi en ĉiu
mia paŝ'.
Sinceron nur atendas de vi mia helpem',
Sed mi demandi timas - pro via miskompren'.
Eĉ sentas foje
mi: vi min ne
bezonas jam,
Vi bone scias ĉion; por mi buŝi - nura van'.
Vi saĝe min instruas,
kaj lasas sen atent',
Ke mi nenion diras, kaj nur
sidas en silent'.
Kiel rakontu mi, kiel rakontu mi, kiel rakontu pri l' anim'?
Kiel rakontu mi, kiel rakontu mi, kiel mi malkaŝu min?
Mi petas, lasu vi, mi petas lasu vi al mi paroli pri l' anim',
Mi petas, lasu vi, mi petas lasu vi, mi ege petas, aŭdu min!
ls
|
Hidd engemet, hogy én nem akarok
panaszkodni –val-vel keserűség(gel)
Én már nagyon jól látom, hogy
hiányzik az ok(a).
Sok-alkalommal mondanám én,
hogy: íme
enyém probléma
De nagyon félek tégedet
-miatt
tiéd félreértés.
|
HOGY MONDJAM EL NEKED
1. Azzal kezdeném, hogy hidd el, nem
panaszkodom,
Ha körülnézek, látom, nincs is rá okom.
De van néhány dolog, amit elmondanék,
Csak attól félek én, hogy félreértenéd.
2. Ha szépen szólok hozzád, gyakran meg sem hallgatod,
Vagy elintézed azzal, hogy túl érzékeny vagyok,
S ha indulattal szólok, hogy figyelj végre rám
A türelmetlenségem a legnagyobb hibám.
R. Hogy mondjam el neked, hogy mondjam el neked,
Hogy mondjam el a bánatom?
Hogy mondjam el neked, hogy mondjam el neked,
Hogy mondjam el, nem tudom.
3. S azt sem értem én, a gondjaid miért titkolod,
Attól félsz talán, mindig rosszra gondolok?
Ha őszintén beszélnél, tudom, segíthetnék,
De vallatni sem merlek, még félreértenéd.
4. És úgy érzem már néha, hogy nincsen szükséged rám,
Mindent jobban tudsz, és én csak jártatom a szám,
És ha bölcsen kioktatsz, végül észre sem veszed,
Hogy mélyen hallgatok, veled már nem beszélgetek.
R.,
R'. ||: Hadd mondjam el neked, hogy mondjam el neked,
Hogy mondjam el a bánatom!
Hadd mondjam el neked, hogy mondjam el neked,
Hadd mondjam úgy, ahogy tudom! :||